Az élet apró virágai…

szerkesztő

Az élet virágai…

Látszólag minden rendben van, kezded a beszélgetést, mégis egyre az az érzésed, hogy olyan nyomasztóan szürkék és egyhangúak a hétköznapjaid. Az utóbbi időben mintha valamilyen nagy terhet hordoznál… Mintha soha nem lennének ünnepnapjaid… Mintha csak csupa ólmos, borongós, esős napokból állna az életed…

Hallgatlak, ahogyan szomorúan ecseteled érzéseidet…

Tudod, miért van ez így? – kérdezem.

Mert olyannyira el vagy foglalva gondjaiddal, munkáddal és egyéb feladataiddal, hogy életutadnak ezen a szakaszán nem veszed észre a szépet.

Nem látod meg, mert csak bizonyos dolgok körül keringsz:

csak pillanatnyi érdekeidet,

múló sikereidet,

előrehaladásodat,

karrieredet,

feladataidat és munkádat,

vagy felszínes, kötelező kapcsolataidat tartod szem előtt…

 

Másra nem tudsz figyelni!

Beszűkültél…

Alagútban vagy…

Miközben egyre csak panaszkodsz, hogy milyen egyhangú, szürke és unalmas körülötted az élet, meg sem gondolod, hogy nem az élet a hibás, hanem egyedül csak Te tehetsz arról, hogy ez így van!

Az élet ugyanis minden nap és mindenki számára egyformán kínálja fel megannyi szépségét, csak nem mindenki veszi észre…

Ha figyelmesebben néznéd életedet, akkor utad mentén mindig – érted? mindig! Minden nap!  – találnál olyan dolgot, amelynek – a kötelező munkán és feladatokon túl – örvendeni lehetne:

egy jó szót,

egy meleg tekintetet,

egy mosolyt,

egy ölelést,

egy elismerést,

egy nagyraértékelő gesztust,

egy hirtelen telefonhívást,

egy váratlan levelet,

egy hajszamentes napot,

egy pár órás egészséges pihenést,

egy kiadós éjszakai alvást…

Nem is beszélve a téged körülvevő természet ezer apró szépségéről, amelyet most, a szabadságod ideje alatt is úton-útfélen megcsodálhatsz…

Vagy a barátaid töretlen ragaszkodásáról, amelyet nap, mint nap megtapasztalhatsz…

Vagy akár a partnered illetve házastársad hűségéről, amelyről minduntalan meggyőződhetsz…

Ez mind megannyi gyönyörű apró kis virág, amellyel teli s teli van hintve a napod.

Észreveszed-e még őket?

Tudsz-e nekik örülni?

Szakítasz-e rájuk elég időt?

Pedig kellene…

Mert, és most elárulok Neked egy titkot: Nem az nyeri meg az életet, aki a leggyorsabban célba ér. Aki végigrohan rajta.

Az életet csak az nyeri meg, aki „apró kis virágjaira” odafigyel, azoknak örvendeni tud, azokat megcsodálja, és azokból képes minden nap egy csokorravalót összeszedni.

„Ha két forintod van, – mondta Mahatma Gandhi, az egyiket add oda náladnál szegényebb embertársadnak, a másikért pedig végy virágot magadnak, hogy lelked is örvendjen valaminek!”

Ez a mondás belső, lelki életedre és boldogságodra is érvényes!

Gyűjts magadnak boldogság-virágokat!

Emlékszel-e még az utolsó virágszálra, amelyet életed útja mentén észrevettél és megcsodáltál?

Stuttgart, 2019. július 23.

Imre atya

Share

Ajánlott bejegyzések